"True Detective" - Michigan, Upper Peninsula

A telefonomból még mindig kerülnek elő (szinte) elfelejtett kincsek a michigani hónapokból...
Erre a kis településre a Felső Félsziget közepén, mindentől távol bukkantunk rá, és valahogy nagyon erősen emlékeztetett a True Detective világára...



Ha valakit egész véletlen érdekelne az eredeti dal is:

Kalamazoo

Ezt a hírt találtam ma az indexen:

Több helyen tüzet nyitott autójából egy ámokfutó Michiganben

Vaktában választhatta ki áldozatait az a férfi, aki egy sötétkék autóval érkezett, és több helyen is lövöldözött a michigani Kalamazooban. Hét embert megölt, kettő másikat pedig megsebesített, közülük egy ember állapota életveszélyes, jelentette be a helyi rendőrség. Ketten kerültek életveszélyes sérüléssel kórházba, de egy 14 éves lány belehalt sérüléseibe, ezzel nőtt hétre az áldozatok száma.
A rendőröket először egy lakóházhoz hívták ki, ahol egy nőt gyerekei szeme láttára lőttek meg többször is, súlyos állapotban került kórházba.
Órákkal később egy autókereskedéshez hívták őket. Ott két ember meghalt, egy harmadikat pedig megsebesített a támadó.
Végül a fegyveres egy étterem parkolójában nyitott tüzet az autóikban ülő emberekre. Négyen meghaltak, egy ötödik ember pedig életveszélyesen megsérült.

A rendőrök elfogták a támadásokkal gyanúsított 45 éves férfit, aki nem állt ellen, és az autójában fegyvereket találtak, írja a BBC.

Paul Matyas helyi seriffhelyettes azt mondta, hogy az ámokfutás legrosszabb rémálmait keltette valóra. Matyas szerint nincs közös az áldozatokban.

A feltételezett tettest kihallgatják, egyelőre nem tudják, mi lehetett az indítéka.

Akkor jártunk Kalamazoo városában (igaz, csak átutazóban) amikor Chicagóból Ann Arborba tartottunk. Talán egy vagy két órát töltöttünk itt a busz csatlakozásra várva, szóval a városból nem sokat láttunk. 

De a michigani pár hónap alatt valahogy mégis bevette magát a tudatomba ez a furcsa nevű hely. Random dolgok jutnak eszembe róla, pl. hogy innen indult el a Gibson gitárok világhódító útja, hogy itt volt a 2015-ös év egyik legnagyobb michigani földrengése és hogy van egy "Sarkozy" nevű pékség a városban.

Most egészen máshogy fogadom ezt a hírt, mint akár csak egy évvel ezelőtt. Ez most nem csak egy hír, hanem hír egy városról, ahol jártam, hír egy országból, ahol tudom milyen sokféle ember él, sokféle világnézettel ami aztán a legkülönbözőbb következményekhez vezethet...

Végre!

Úgy néz ki, hogy ezzel a jól felbélyegzett levéllel végre véget ér az amerikai bankszámlám története... Ebben érkezett meg ugyanis a bank által kiállított csekk, a záráskor a számlán lévő dollárokról (amit csak az országon belül hajlandóak postázni, tehát egy kedves michigani ismerős segítségével jutott el hozzánk).

Vagyis majdnem vége. Most már csak az itteni bankomat kell rávennem, hogy ne túl magas kezelési költséggel váltsák be a dollárban kiállított csekket... Ha jól belegondolok ez az első csekk amit életemben kaptam... és milyen amerikai ez is... (Bár a brit bankszámlámhoz is jár alapból, de sosem használtam.)

Sose nyiss számlát a TCF Banknál! (Mert bezárni nagyon nehéz lesz!)

Kísért a fax

kép forrása itt

Nem tudom a kedves olvasó mikor látott utoljára működő fax készüléket, de azt hiszem nagy biztonsággal kijelenthetem, hogy manapság már semmiképp sem tekinthető a távközlés netovábbjának a faxküldés. Legalábbis Európában. :-)
Valamiért az amerikaiak még mindig foggal-körömmel ragaszkodnak ehhez a kissé elavult technológiához. Legalábbis Michigan egyes vidékein.
A napokban futottam bele egy olyan helyzetbe, ami kicsit váratlanul ért: az amerikai bankomnak egy faxot kellene küldenem, mert emailt nem használnak...
Az egy külön történet, hogy miért kényszerülök faxolni: a kinti bankszámlámra nincs már szükségem, ezért azt szeretném bezárni. A postán küldött levelemet, amiben erre kértem őket, sajnos nem fogadják el (hacsak nem hitelesíti egy közjegyző, de erről korábban nem tájékoztattak, illetve a szerződésünkben sincs erre utalás), ellenben a faxküldést nagy kegyesen felajánlották. Némi odahatás után... ez is olyan tipikus: ha nem panaszkodsz és nem kezdesz el fejhangon anyázni, akkor egyszerűen nem működik a rendszer. Ha viszont balhézol, akkor érdekes módon valahogy mindig kivételt tesznek veled és viszonylag gyorsan megoldódik a probléma (csak most, csak neked, csak itt).

Azt még valahogy megértem, hogy nem akarnak emailben bizalmas adatokat kapni, de hogy az én aláírásommal ellátott, postán továbbított levelet miért nem fogadják el, az továbbra is rejtély számomra... Mindenesetre azt remélem hamarosan lezárul majd ez a fejezet, ugyanis sikerült felhajtani egy helyet Glasgowban, ahol még foglalkoznak ilyesmivel. Nem volt egyszerű...

Pictured Rocks

A Felső-tó déli partján található az ún. Pictured Rocks part menti sziklaképződmény, a félsziget egyik legszebb látványossága. Leginkább a vízről lehet megcsodálni a színes sziklapartot és fantasztikus formájú sziklaalakzatokat. A homokkőben található vas, mangán, réz és egyéb ásványi anyagok színezik meg ilyen mesésen a sziklákat.

Az indián fej

A "csatahajók"

Júniusban még vígan megbújt ebben az üregben egy jókora darab jég, ebből aztán lehet következtetni a helyi időjárásra.

Kicsit közelebbről, tényleg egy jégtömb!

Chapel Rock, a sziklán élő fenyőnek a gyökerei átnyúlnak a "szárazföldre" (nem sok termőföld maradt a sziklaoszlopon)

Paprika

Ilyesmik jönnek elő a telefonom mélyéből... 

Igen, igen, ezt még Michigan óriási bevásárlóközpontjaiban találtam, illetve ottani ismerősök küldték a szegedi paprika fotóját (akiknek kb. ez volt a második találkozási pontja Magyarországgal, miután engem már megismertek)... 

Hiába, a magyar paprikának nincs párja... (csak ez meg ne hallják a spanyolok... :-))

Felső-tó

Olyan egyszerűen, hétköznapian hangzik a Felső-tó elnevezés, mintha csak egy átlagos tó lenne, akárhol, amiből van még sok... Pedig dehogy! Sőt, a tó megnevezés is csalóka egy Ausztria méretű vízfelülettel kapcsolaban.
Ide vezetett az utunk Ann Arbort elhagyva. Csak 3 napot töltöttünk a Felső-félsziget északi partján, de így is teljesen elvarázsolt a hely és őszintén örültem, hogy egy nagyváros helyett inkább amellett döntöttünk, hogy az Európából nehezebben elérhető Észak-Michigant keressük fel.

Időnként a Balatonra emlékeztetett (szélcsendes naplementekor), néha inkább karibi hangulata volt, egyszer-egyszer a skóciai loch-ok jutottak róla eszembe, és amikor köd szállt le a parti homokkő sziklákra akkor igazán nem tudtam semmihez sem hasonlítani... :-)

Csak pár kép kezdetnek, rengeteg kép készült az út során, szépen lassan jönnek majd.

Michigan (The Milk Carton Kids)

A tengerentúlra kiszabott időnk lassan lejár... Holnap egy északi túrára indulunk, hogy felfedezzük a Felső-félszigetet és a hónap közepén repülünk vissza Skóciába.
Az északi élményeinkről és arról a néhány témáról amiről még szerettem volna szót ejteni, majd írok még, de ide most valamiféle lezárás kívánkozik.
Ezzel a dallal köszönök el Michigantől, ami kicsit szomorkás ugyan, de mégiscsak a Közép-Nyugat e remek szeletéről szól (számomra legalábbis).
Sajnálom, hogy nem sikerült jobban megismernem (talán jobban megszerettem volna). Valahogy Bilbó mondata járt az eszemben a sok búcsúzkodás közepette:
"Az ittlévők felét se ismerem fele olyan jól, mint szeretném, s a fele részüket sem szeretem fele annyira, mint kellene!"

Kocka

Az egyetem területén rengeteg szobrot, szökőkutat, köztéri padot, díszfákat...stb. találunk, melyeket mind-mind a hálás diákok adományoztak egykori iskolájuknak. 1817 óta jó sok összegyűlt... Amíg fel nem fedeztem a kis táblácskákat a műalkotások tövében (melyik osztály adománya), az volt a benyomásom, hogy egy művészetimádó városba csöppentem (kb. 30 köztéri szobor jut egy négyzetkilóméternyi területére az egyetemnek). Itt egy teljes lista képekkel az összes alkotásról.

Az egyik kedvencem ez a forgó Kocka, ami a Központi Campuson található. Nagyon megtetszett az ötlet, hogy bárki aki arra jár, lökhet rajta egyet, így hozzájárulva a műalkotás folyamatos "működéséhez".

Az 1968 óta forgó kocka sokat megélt már, néhány történelmi fényképet is találtam róla...

kép forrása itt

kép forrása itt

És még néhány az Északi Campuson lévő alkotások közül:

Wolverine avagy rozsomák, Michigan állam és az Egyetem hivatalos kabala állata

Zingerman's

Ez az az étterem a városban, amiről minden útikönyv ódákat zeng: szendvicsben verhetetlen, mindenképp fel kell keresni, ha a városban jársz...stb.

Mielőtt Skóciából nekivágtunk ennek a kis kalandnak, megkérdeztünk pár ott élő amerikai ismerőst, hogy mi a legtipikusabb étel Michiganben, mit ajánlanának? Bár egyikük sem michigani származású, kb. mind ugyanazt vágták rá: a szendvicsek!!! (mi meg erre így néztünk: ???)

Szóval ilyen ráhangolódás után nem vártunk túl sokat az állam gasztronómiai csodáitól. Amikor megérkeztünk, kb. az első utunk ebbe az étterembe vitt, hajrá, próbáljuk ki a híres szendvicseket! De (!), tél volt, mínusz 18 fok és hosszú, kígyózó sorok álltak az épületet körbefonva. Így kicsit visszariadtunk, egészen mostanáig óvakodtunk a közelébe menni, egyértelműen a város legforgalmasabb étterme.

Viszont azért úgy mégsem akarunk visszakullogni Európába, hogy még csak meg sem kóstoltuk ezt a fantasztikus csemegét, így tegnap rávettük magunkat, hogy végigálljuk a sort (ami ezúttal nem is volt olyan vészesen hosszú).

A szendvics nem volt rossz, de végig az járt a fejemben, hogy szerencsétlenek, akik a téli hidegben ezért álltak sorba, milyen nyomorúságos élelmezésen nőhettek fel, hogy ezt tartják a csemegék netovábbjának...

Ami számomra külön vonzóvá tette a helyet, hogy magyar édességeket készítenek. Bár úgy tűnik a tulajdonosoknak nincs semmilyen magyar gyökere, valahogy mégis a magyar konyhába szerettek bele pár éve és azóta is népszerűsítik a magyar sütiket, borokat...stb, időnként még gasztronómiai felfedezőutakat is szerveznek Magyarországra. 

Az Esterházy tortát kóstoltam meg és sajnos nagyot kellett csalódnom: kinézetre még csak-csak, de amúgy... Na, de hát végülis nem azért jöttem ilyen messzire, hogy magyar cukrásztermékeket egyek... :-)