CAMBODIAN SON

Szóval ez volt az a film, amit a tornádó félbeszakított pár napja.
A vetítésen ott volt a film japán rendezője és előtte, utána (meg lent az alagsorban amíg a vihar elvonulását vártuk) lehetett vele kicsit beszélgetni. Egy nagyon színes, nyitott és pozitív figura, Masahiro Sugano. 
A film azokról a kambodzsai menekültekről szól, akiknek a nagyrésze már thaiföldi menekülttáborban született, majd gyerekként az Államokba került (a legtöbbször a családjával együtt), itt nőtt fel, itt szocializálódott és valamilyen rossz döntés következtében börtönbe került, letöltötte a rá kiszabott időt, majd az Egyesült Államok kitoloncolta, "vissza" Kambodzsába. Egy olyan országba, ahol sosem jártak, amit nem ismernek, ahol nincs családjuk. Egy másik világ.
A film az USA igencsak ellentmondásos bevándorlás-politikáját kritizálja egy nagyon szemléletes példán keresztül. Végülis az egész a Vietnámi háborúval és Kambodzsa amerikai bombázásával kezdődött, ezért menekültek az emberek százezres tömegekben Kambodzsából.
Kosal Khiev, a dokumentumfilm központi szereplője a 14 éves börtönbüntetése alatt (melyet emberölési kísérletért kapott, 16 évesen) írni kezdett és mára az ország legismertebb költője (legalábbis a Nyugat felé, a 2012-es londoni Olimpiára őt hívták meg Kambodzsa képviseletében).
Azokra a vízumkérelemnél előkerülő kérdésekre, amikre mi kicsit unottan ikszelgetjük a "nem"-eket (Volt-e valaha elítélve? Volt-e valaha börtönben? Kitoloncolták-e korábban valaha?) neki bizony igennel kellett válaszolnia, amikor Londonba utazott a Poetry Parnassus-ra.
Kosal Khievnek nincs vesztenivalója, megrázó őszinteséggel beszél a helyzetéről. Soha nem térhet vissza az Egyesült Államokba, ahol a testvérei, az anyukája, a barátai vannak. Elismeri, hogy hibázott, rossz társaságba keveredett fiatalon, és úgy tűnik meg is változott a börtönévek alatt. Most pedig egy számára teljesen idegen világban kellene újrakezdeni.
Elgondolkodtató. És aki megnézi a filmet, biztosan nem marad semleges a témával kapcsolatban.