A Detroit Institute of Arts remek
kiállítását láttam ma, Diego Rivera és Frida Kahlo mexikói művészpáros detroiti tartózkodásáról. 1932-33 között, amíg Diego Rivera a Detroit Industry Murials tervein dolgozott (ami a múzeum egyik belső, fedett udvarán található óriási falfestmény együttes) a házaspár a városba költözött.
Számomra elég összetett a történet: a mexikói születésű, de nagyrészt Európában nevelkedett és tanult Diego Rivera először a Szovjetúnióba, majd az Egyesült Államokba is meghívást kapott, hogy falfestményeket készítsen különböző jeles intézmények számára (mint pl. a Vörös Hadsereg Sportklubjának moszkvai épülete vagy a San Franciscó-i tőzsdeklub számára).
A Szovjetúnióból szovjetellenes politikai nézetei miatt utasították ki és az amerikai felkérései sem zárultak mindig sikerrel. A New York-i Rockefeller Center számára festett freskón pl. Lenin is megjelent, ami egyáltalán nem tetszett a megrendelőknek, de Rivera megtagadta a mű átfestését, így nagy felháborodás közepette arra kérték, hogy távozzon a városból, a majdnem kész művet pedig megsemmisítették.
Detroitban ennél békésebben teltek a napjai, a megrendelt freskó elkészült, bár nem teljesen az eredeti tervek szerint (de ennek magánéleti okai voltak: Frida Kahlo várva várt terhességét mégiscsak megszakította, ám az eljárás nem vezetett "sikerre", terhes maradt, majd néhány héten belül spontán vetéléssel végződött a pár gyermek utáni vágyakozása, ehhez kapcsolódik az egyik központi helyen lévő freskó témája: "gyermek a virághagymában").
A kiállításon sem fényképezni, sem skiccelni (!) nem lehetett, így onnan nem tudok képeket mutatni. Nagyrészt Rivera monumentális freskóterveit, a Kahlo depressziójának feldolgozását tükröző festményeket és a városhoz kapcsolódó élményeiket mutatta be a kiállítás.
A freskókról viszont készítettem pár képet:
A Ford gyár különböző munkafolyamatait ábrázoló festmények hihetetlenül részletesek és életszerűek.
