Tegnap este ahogy hazafelé sétáltunk az egyetemről, a közeli "kiserdőben" először egy kicsinyét pátyolgató őzzel (még nagyon kicsi volt a Bambi, remegtek a lábai) majd egy jól megtermett mosómedvével végül pedig egy bűzösborzzal találkoztunk (szerencsére nem bűzlött éppen). Ma reggel pedig egy pávával futottunk össze, az erdőszélen reggelizett.
Hihetetlen, hogy mennyire közel vagyunk a természethez, itt az északi campuson!
A kedvenc "amerikai" állataim, amikkel itt találkoztam először: az erdei mormoták, rengeteg van belőlük a környéken és nagyon lusták, mindig kivárnak ha találkozunk, vajon közeledem-e feléjük vagy felesleges törni magukat a meneküléssel (és nagyon lassúak, ha akarnám azt hiszem simán elkapnám őket)..., a rókamókus, velük Dunát lehetne rekeszteni, óriásiak és egyáltalán nem félénkek, gyakran az az érzésem, hogy egy utcán üldögélő koldus diszkrétebben kér alamizsnát mint ők, az amerikai csíkos mókus (a Chip és Dale mese figurái), na velük nehéz összefutni, gyorsak és félénkek, a kanadai lúd (az itt nagyon népszerű Canada Goose télikabátok névadója) és a pirosvállú csiröge.
 |
| Csíkos mókus |
 |
| Pirosvállú csiröge, az angol neve kiábrándítóan egyszerű: Red-winged blackbird |
 |
| kéregető rókamókus |
 |
| és itt már falatozik |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése