Bárcsak én is úgy tudnám ízlelni és élvezni az itteni kávét, mint Kyle MacLachlan a Twin Peaks e legendás jelenetében...
De azért a napokban így is régi álmunk teljesült: egy hamisítatlan útmenti kávézóban jártunk...
Olyanfajta helyen, ahol a fehér kötényes, szőke, ondolált hajú pincérnő 5 percenként körbejár és utántölti a hőálló üvegkancsóból a kedves vendégek kávéját, és mindenkit "darling"-nak szólít.
Majdnem ilyen volt, csak a szőke (vagy bármilyen) haj és a "darling" hiányzott, de amúgy erre vártunk hónapok óta... :-)
Szerintem ezek a helyek valamilyen csoda folytán egyáltalán nem változnak, és pont ugyanolyan illat fogadja a belépőt, mint pár évtizeddel ezelőtt, amikor megnyíltak...
Itt egy nagyon izgalmas kis gyűjteményre bukkantam: Útmenti étkezdék, kávézók a 60-as évek Amerikájából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése