2015. május 7., csütörtök

Szerelem első látásra, pedig azt hittem azon már túl vagyok... :-)

Fantasztikus hely, és bár sosem voltam New Yorkban valahogy az az érzésem, hogy akkor is Chicago maradna a lista élén, ha lettem volna. Nagyvárosok között viszi a pálmát, mert nemcsak nagy, hanem kifejezetten élhető is, a sok felhőkarcoló között azért igyekeztek viszonylag sok zöldet beszuszakolni a belvárosba is. És elbűvölő fasorokkal, parkokkal, tóparti sétánnyal tarkított lakónegyedek várnak 10-15 percre a központtól azokra akik napközben a nyolcvankettedik emeleten dolgoznak.
Egy kristáytiszta folyó szeli át (Chicago folyó) a tengerszerű Michigan tó partján pedig szinte a homokból emelkednek ki a 3-400 méter magas épületek.
Nagyon pozitív benyomásom volt az emberekkel kapcsolatban is: barátságosak, nyitottak, érdeklődők (ami némileg ellentmond az elmúlt pár hónap tapasztalatainak).
A város 1871-ben szinte porig égett, úgyhogy igazából újra kellett építeni az egészet, ezért is hívják a Második városnak.
Nagy élmény volt számomra a Millenium park izgalmas szobrai (különösen a Coud Gate, amit hírből ismertem és nem tetszett amíg meg nem láttam), a Tiffany mozaikok és üvegtetők itt-ott elrejtve a hatalmas épületekben és persze a 66-os út kezdő (és vég-) pontja. De még napokig tudnék áradozni a városról... Inkább persze jönnek a képek: