Másfél hete, hogy Torontóban voltunk. Igazi kis kalandos utazás volt.
Először is az utazás maga: 7 órás buszút (bár a busz nagyon kényelmes volt, pont megfelelően időzített pihenőkkel, de mégis azért kizökkenti az embert a mindennapi ritmusból).
A szállásra nagyon kíváncsi voltam, már régen szerettem volna kipróbálni az AirBnB-t. A hotel árak töredéke, nagyon jó belvárosi elhelyezkedés (illetve rajtad múlik, hogy mit választasz, vannak gyönyörű kertvárosi lakások is) és mindig megvan az esélye annak, hogy a házigazdával valamilyen emberi kapcsolat is kialakuljon. Ebben is szerencsénk volt, egy nagyon kedves, nyitott házigazdánk volt, rengeteg tippet adott a városnézést illetően.
Délután egy Torontóban élő skóciai ismerőssel találkoztunk, aki január óta rágta a fülünket, hogy fussunk össze. Nagy élmény volt, elvitt a hajójára, ahonnan gyönyörű volt a kilátás a városra. Este pedig a Chinatown izgalmas utcáit jártuk be.
A vasárnap nagyrészt a Niagara-vízesésről szólt, erről majd külön. Este még elszaladtunk az egykori szeszfőzdék nagyedébe, ahol ma csupa trendi étterem, kávézó, üzlet van.
Hétfőn pedig ugyanaz a 7 órás utazás várt ránk, csak még egy amerikai határátlépéssel megfűszerezve. Joggal tartottam ettől, sajnos ez volt toronymagasan a legrosszabb élményem bármilyen hatósággal kapcsolatban. Nem is érdemes szavakat vesztegetni rá, cowboy tempó és némi hatalom találkozása... hát nem jó koktél. Értem én, hogy baromi frusztráló lehet 10 percenként ugyanazokat a kérdéseket feltenni nagyrészt olyanoknak akik nem is beszélik a nyelvedet, ráadásul még viszonylag nagy felelősség is van a válladon. De szerintem ők is jobban éreznék magukat a műszak végén, ha nem taposnának bele mások emberi méltóságába minden adandó alkalommal...
Összességében persze jó élmény volt a kis kanadai túránk. Bár nagyon rövid időt töltöttünk itt, mégis az volt az érzésem, valahogy lazábbak az emberek a határ kanadai oldalán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése