Ez az az étterem a városban, amiről minden útikönyv ódákat zeng: szendvicsben verhetetlen, mindenképp fel kell keresni, ha a városban jársz...stb.
Mielőtt Skóciából nekivágtunk ennek a kis kalandnak, megkérdeztünk pár ott élő amerikai ismerőst, hogy mi a legtipikusabb étel Michiganben, mit ajánlanának? Bár egyikük sem michigani származású, kb. mind ugyanazt vágták rá: a szendvicsek!!! (mi meg erre így néztünk: ???)
Szóval ilyen ráhangolódás után nem vártunk túl sokat az állam gasztronómiai csodáitól. Amikor megérkeztünk, kb. az első utunk ebbe az étterembe vitt, hajrá, próbáljuk ki a híres szendvicseket! De (!), tél volt, mínusz 18 fok és hosszú, kígyózó sorok álltak az épületet körbefonva. Így kicsit visszariadtunk, egészen mostanáig óvakodtunk a közelébe menni, egyértelműen a város legforgalmasabb étterme.
Viszont azért úgy mégsem akarunk visszakullogni Európába, hogy még csak meg sem kóstoltuk ezt a fantasztikus csemegét, így tegnap rávettük magunkat, hogy végigálljuk a sort (ami ezúttal nem is volt olyan vészesen hosszú).
A szendvics nem volt rossz, de végig az járt a fejemben, hogy szerencsétlenek, akik a téli hidegben ezért álltak sorba, milyen nyomorúságos élelmezésen nőhettek fel, hogy ezt tartják a csemegék netovábbjának...
Ami számomra külön vonzóvá tette a helyet, hogy magyar édességeket készítenek. Bár úgy tűnik a tulajdonosoknak nincs semmilyen magyar gyökere, valahogy mégis a magyar konyhába szerettek bele pár éve és azóta is népszerűsítik a magyar sütiket, borokat...stb, időnként még gasztronómiai felfedezőutakat is szerveznek Magyarországra.
Az Esterházy tortát kóstoltam meg és sajnos nagyot kellett csalódnom: kinézetre még csak-csak, de amúgy... Na, de hát végülis nem azért jöttem ilyen messzire, hogy magyar cukrásztermékeket egyek... :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése